A nagypénteki rituális fürdés országszerte elterjedt népszokás volt. Úgy tartották, hogy aki ilyenkor a patak, vagy a folyó vizében megmosakszik, egészséges lesz. A lányok előszeretettel mentek mosakodni oda, ahol a víz partján fűzfák voltak, hogy szép, hosszú hajuk legyen.

Számos területen Szent György napján történik az állatok első tavaszi kihajtása, amit rontáselhárító és egészségvarázsló céllal, zöld ággal, rózsaággal vagy nyírfaággal tettek meg.

A kiszézés szokása Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben volt ismeretes. A szalmabábut, amelyet elégettek vagy vízbe dobtak, a kisze, kiszi, kiszőce, kiszice, kice, kicice, kicevice, banya, villő elnevezéssel illették.

A tavaszi időszakban a 40 napos böjt során nemcsak a húsevéstől, hanem a mulatságtól és hangos muzsikától is tartózkodtak eleink. Pontosan emiatt nem rendeztek az adott időszakban bálokat, nagy táncmulatságokat, ám a lányok számára az énekes körtáncok (ezt nevezzük karikázónak) megengedettek voltak.

Hazánk bizonyos területein Jakab apostol vértanúságával kapcsolják össze a májusfa-állítás szokásának eredetét. A székelyeknél ezért nevezik a Fülöp-Jakab napra virradatkor állított májusfát Jakab-fának vagy hajnalfának. (Hajnalfát bizonyos helyeken Húsvétkor is állítanak.)

A Győr-Moson-Sopron megyei falvakban például a kis királynőt nevettetni próbálták. A néprajzkutatók szerint ebben a nevetési tilalomban talán egyféle ősi avatási próba nyomait fedezhetjük fel. Ha nem nevetett a királyné, akkor azt mondták: „Nem fényes menyecske, hanem királyné!” De ha elnevette magát, azt mondták: „Megbüdösült a királyné!”

A komatál-küldés tipikusan tavaszi tevékenység volt: fehérvasárnapon, húsvéthétfőn, pünkösdkor vagy május elsején is küldhettek komatálat egymásnak a barátságukat megpecsételő fiatalok.

Szent Márton napján általában a pásztorok a jószágokat vesszőzték meg, Aprószentekkor és Húsvétkor pedig általában a fiatalok egymást. A vesszőzés vagy más néven suprikálás, csapulás egy termékenységvarázsló célú szokáscselekvés. Fejér megyében sibának nevezik a négyszögűre font korbácsot, amellyel a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat, míg más tájakon a lányok csapkodták meg a locsolódó legényeket.

Festőnövényeknek a gyapjú-, kenderfonál és húsvéti tojás színezésére használt vadnövényeket nevezzük.

Bár a nevében benne van, de túró mégsem szükséges ehhez a finom ételhez. Abban már megoszlanak a vélemények, hogy a mazsolás, vagy a mazsola nélküli változat-e a finomabb, egy biztos: egy hagyományos görögkatolikus családban nincs Húsvét sárgatúró nélkül!