Ismert növények népies nevei

Hívják még gyöngybuckónak, madárlépnek és villámseprűnek is a druidák kincsét, mely a kereszténységben a béke jelképe lett, a modern orvoslás pedig többek között immunerősítő és fájdalomcsillapító szerekben használja hatóanyagait. No és persze csókolózni is érdemes alatta, ha örök szerelemre vágyunk!

Talán többek által ismert név a forrasztófű. Ha egy kicsit megnézzük a szó eredetét, máris érthető lesz a pákásznadár is. A páka ugyanis forrasztásra használt eszköz, míg a nadár a nadály szó változata... Már csak az a kérdés, hogy jön ide a pióca (nadály)? Állítólag hasonló élőhelyet kedvel a növény, mint a vérszívó állatka, melyről végül a hivatalos magyar nevét kapta.

Erdélyben fordul elő, hogy így nevezik a lucfenyőt, amire a román cétină, vagyis fenyőág szó adhat magyarázatot. Nemcsak gyönyörű, illatos karácsonyfákat köszönhetünk a lucfenyőnek, hanem kitűnő ellenszert is légúti panaszokra!

Hívják még cinadónak, vereslőfűnek és aranyfűnek is. A gódirc elnevezés a német Goldwurz névből eredezhető, viszont még érdekesebb, hogy a fecskékhez azért kapcsoljuk, mert épp addig virágzik, amíg a fecskék nálunk vannak. Epe-, máj-, gyomor- és bélpanaszokra éppúgy használták, mint szemölcsök, tyúkszemek kezelésére!

Gyönyörű, és a havasokban (Alpok, Kárpátok) érzi magát legjobban. Ennél találóbb neve nem is lehetne a rhododendronnak, vagyis az azáleának.

Kedvelt és sokat használt növénye a népi gyógyászatnak. Színe meg is magyarázza, miért használták sok helyen a tűzvirág elnevezést! Emellett gyakoriak a kenyérbélvirág és a gyűrűvirág is.

Latinul – és ebből kifolyólag sok mai európai nyelven – szerepel a kutya a csipkerózsa, vagyis a vadrózsa nevében (rosa canina, dog rose, stb.) Ennek az az oka, hogy az ókori rómaiak veszett kutya harapására javasolták. Ma már tudjuk, hogy arra pont nem jó a csipkebogyó, de rengeteg mindenre igen!

Sokak szerint csak a formája, mások szerint az íze is emlékeztet a sajtra.

A csutához vagy épp a csutkához hasonlóan eredetileg a torzsát vagy a fürtös növények szárát nevezték így, de Somogyban ezt a szót kifejezetten a bodzára, esetleg a bodzalekvárra használják.

A hétfalusi csángó asszonyok úgy magyarázták az elnevezést, hogy olyan fehér, mint a „gyócs”, vagyis a gyolcs, a legfinomabb fehér vászon.

Valószínűleg azért kapta ezt a ritka elnevezést, mert három levelével a Szentháromságot jelképezi!

Nőgyógyászati felhasználásának köszönheti ezt a nevét, de rengeteg egyéb felhasználási területe van! Immunerősítőként és gyulladáscsökkentőként külsőleg és belsőleg is szinte a világon mindenhol használják!

Ha ránézünk egy árvácskára, könnyen beláthatjuk a névválasztás okát!

Talán az egyik legnépszerűbb növény, több mint ötven népi neve ismert! Például a bárányfejűfű, barátfő, békasaláta, bimbófű, buglyosvirág, cikória, csattogógaz, disznókék, éjjelilámpa, gyermekláncfű, oroszlánfogfű, pimpó, pimpónya, pipevirág, pitypang, raponc, saláta, sárvirág, tejesfű, tyúkvirág, vadsaláta, vakulócsirk, zsibavirág. Hihetetlen, nem?

Teáját mind isszuk, lehetőleg jó házi mézzel, de valószínűleg már kevesen tudjuk, hogy fája mennyire alkalmas volt szádoknak, azaz hordódugasznak.